Lassan 4 hónapja, hogy elindultunk otthonról, akkor még nem is sejtettük, hogyan fognak a dolgok alakulni, mit fogunk csinálni, hol fogunk lakni, hogy érezzük majd magunkat - na jó, ez utóbbit tudtuk, mármint hogy jól fogjuk magunkat érezni, mert éreztük, hogy jó irányt vesz az életünk, és döntés kérdése is, hogyan érezzük magunkat, nemcsak a körülmények függvénye. Egy ilyen utazás előtt, az indulás pillanatai az egyik legizgalmasabb és egyben legfeszültebb perceket jelentik. Mi 5 perccel indulás előtt hívtuk fel a bankkártyánkat kibocsátó bankot, hogy jelezzük, elutazunk Új-Zélandra, és legyenek kedvesek ezt rögzíteni a rendszerükben. Persze az ügyintéző megpróbált valami, a világ végére történő kiutazás előtt 2 órával biztosan nagyon hasznosnak bizonyuló szolgáltatásra rábeszélni, de aztán egy huszárvágással belefojtottam a szót, jelezve, hogy a helyváltoztatás nem néhány hét, hanem 2 óra múlva indul. Persze el lehetett volna intézni ezt a telefont időben is, de tegye fel a kezét, aki egy nagyobb utazás előtt semmit nem hagyott az utolsó pillanatra.

Őszintén szólva nem volt egyszerű bepakolni, hisz nem tudtuk, mire készüljünk. Leginkább mindenre. Egy ilyen út előtt olyan kérdések merülnek fel, hogy melyik pólót vagy nadrágot kéne vinni, vagy melyik fülbevalót (ez persze főleg a nőknél kérdés). Mert bizony ilyen apróságok is számítanak, hisz sok kicsi sokra megy. Amikor legfeljebb 23 kg-mal indulhatsz el egy ekkora útra, ráadásul azt sem akarod felvinni a maximumra, mert nyilván szeretnél kint ezt-azt magadnak, és néhány szuvenírt a hozzád közel állóknak is beszerezni, akkor a 15 dkg fülbevaló is soknak tűnik. A fülbevaló dilemma jól mutatja a pakoláshoz kapcsolódó kihívásokat úgy általában. Ugyanis akkor még nem tudod, mire lesz szükséged. Ha több évszakra jössz, akkor a fürdőruhától a bundás pulóverig, a flip flop papucstól a kapucnis széldzsekiig minden jól jöhet. És mivel Új-Zéland nagyon drága, nem akartunk arra alapozni, hogy majd mindent ott veszünk meg annak függvényében, ahogy alakul az időjárás és az életünk. 

Persze az első kör után, ahogy teltek a napok, csak nőtt és nőtt a bepakolásra váró cucchalmaz... Szóval ha kevés dolgot szedtél össze az első körben, még ne bonts pezsgőt. Vagy tudod mit? De igenis bonts. De ne a pakolásra igyál, arra majd akkor, ha kész vagy, és be is tudod csukni a bőröndöt anélkül, hogy rá kell ülnöd. Hanem arra, hogy belevágsz egy ekkora változásba, utazásba, kalandba. Mert azért mégiscsak úgy döntöttél, hogy eljössz a totál ismeretlenbe, 18.000 km-re az otthonodtól, a világ végére élni, dolgozni, utazni, bal oldalon vezetni, megismerni egy új kultúrát, stb. 

Szóval elindultunk fejenként 21 kilóval. Mivel több évszakra, és több típusú életformára készültünk (munkát tekintve a festéstől kezdve a gyümölcsszedésen át az irodai munka mind benne volt a pakliban), ezért többféle ruhát hoztunk. Most már itt vagyunk 3 hónapja, és a ruhák nagy része még nem került sorra. Pedig több mindent dolgoztunk már, festéstől kezdve a holiday parkon át, de már irodában is. És talán valaki azt gondolja, hogy kevésbé menő sportos cuccban munkába menni, de nekem olyan szabadság érzetem volt, amikor úgy mentem be az irodába, hogy hasonlóan voltam felöltözve, mint este, amikor elmentem a táncórámra. Ezt otthon nem csináltam volna meg. Az utazás azért is hasznos és izgalmas tevékenység, mert az ember nagyon sokat tud fejlődni közben, lazul, saját magát is sikerül jobban megismernie, és tágul a komfortzónája is. Ezek olyan dolgok, amiket már nem tud senki elvenni tőlünk, és ezek az élmények és fejlődés eredményei már egész életünkre miénk maradnak. Legfeljebb a tárgyak azok, amiktől meg fogunk szabadulni indulás előtt, élménytől nem. A jó hír ugyanis az, hogy élményből bármennyit hazavihetünk, az élményeknél nincs súlyhatár...

- a bejegyzést 1 évvel ezelőtt még Új-Zélandon írta Zsuzsi -